Akina élete: Esti találkozás

Még mindig olvasást színleltem,mióta Deidara bejött.Ő most az agyaggal dolgozott,Sasori pedig az asztalnál szerelte a bábjait.Ez 3 órán keresztül ment.Éhes voltam,így gondoltam elmegyek enni.A többi akatsukis már az asztal körül ült.Amikor beléptem a helységbe,Hidan rámnézett,én viszont nem.Leültem Itachi mellé és nekiálltam enni.Később Deidara és Sasori is csatlakozott hozzánk,de addigra már csak Itachi,Kisame,Kakuzu és én maradtunk.A vacsora befejeztével úgy gondoltam,bejárom a legközelebbi várost.Azzal a feltétellel engedtek el,hogy 2 óra múlva érjek vissza.Fölvettem a legszebb ruhámat,majd kiléptem a küszöbre.Kint a levegőn már éreztem a tavaszi levegőt.A vidék ami mellett voltunk gyönyörű volt:rózsaszín szirmú fák (sakurák) virítottak,virágok rügyeztek,bár ebből a sötétben nem sokat láttam.A város nem volt messze.A bejáratban egy kis táblát láttam,rajta felirattal:Takigakure(Vízesés rejtek).Beléptem a városba:kirakodók,lampionok és egy csomó ember fogadott.Sok árus kiabálta:

-Erre tessék,erre tessék!

Mindenhonnan sugárzott a boldogság.Megláttam egy kimonókkal megpakolt standot és odamentem.A kimonók gyönyörű színűek voltak.Megláttam egy lila színű,fehér virágokkal borított kimonót.A pult mögött egy idősebb eladósnő állt,ő is kimonót viselt,ősz haja kontyba volt fogva.

-Elnézést,ezt szeretném.-Rámutattam a választott kimonóra.

-Fölszeretnéd próbálni? Akkor erre gyere.-Az idős hölgy egy ruhával elhúzott próbafülke mögé vezetett.Felhúztam a kimonót,majd kiléptem a ,,függöny" mögül.Az idős néni álla leesett.

-Csodásan áll!

Nem volt tükör,de hittem a kimonós hölgynek.Kifizettem a ruhát és kivonultam az utcára.Ahogy elhaladtam egy ház előtt,valaki megszólított:

-Gyönyörű vagy,un!

Megtorpantam:Deidara volt az.Rajta a szokásos rövidujjú és buggyos nadrág volt.Közelebb jött hozzám,és rám mosolygott.

-Deidara....-Én is elmosolyodtam.-Hát te mit csinálsz itt?

-Gondoltam én is eljövök egy kis városnézésre,un.De amikor megláttam,hogy erre jösz,nem akartalak egyedül hagyni,un.Mond,lenne kedved velem tölteni az estét?

Meglepődtem.Velem akar lenni? Miért is ne?

-Persze! 

-Akkor gyere,van egy kis meglepetésem,un!

Kézen fogott és kihúzott a városból.Egy fa mögött egy nagy agyagmadarat láttam.Deidara elengedte a kezemet.

-Repülünk,un?

Végignéztem a madáron.Kicsit megijedtem,de bíztam Deidarában.

-Igen.

A karjaiba vett,és felugrott velem együtt a madárra.Az agyagfigura meglengedte a szárnyait,és lassan felemelkedett.Deidara átkarolta a derekamat és végig mosolygott.Amikor már magasan szálltunk,félénken megkérdeztem:

-Deidara....Amit tegnap csináltál,az....

Deidara belevágott a szavamba:

-Amit akkor mondtam,azt komolyan gondoltam,un.-Belesuttogott a fülembe.-Szeretlek,Akina,un.

Egy darabig nem jutottam szóhoz.Végül csak ennyit tudtam kinyögni:

-Én is....téged.

Elmosolyodott.Utána csöndben repültünk és néztük a csillagokat.Eszembe jutott amit Pain mondott:,,2 órát maradhatsz csak."

-Deidara....Pain azt mondta,hogy csak 2 órát maradhatok.

-Ó,rendben van,un.

Lassan visszafele repültünk,majd a ház közelében leszálltunk.A madár egy füst kíséretében eltűnt.A ház ajtajáig végig kéz a kézben sétáltunk.Az ajtóban elengedte a kezem és adott egy gyors,de lágy csókot.Kinyitotta nekem az ajtót,és ő is bejött.Bementünk a szobánkba:szerencsére senki nem látott meg minket.Sasori már aludt,amikor megérkeztünk.Deidara odasúgta nekem:

-Jó éjt,Akina,un.

-Jó éjszakát,Deidara.

Mindketten befeküdtünk a saját ágyunkba.Én még gondolkodtam kicsit ezen a feledhetetlen estén és azon,amit Deidara tett és mondott.És azon,hogy beleszerettem a szőke hajú művészbe.Majd elaludtam.