Akina élete: Sasori

Váratlanul ért. Deidara.....megcsókolt? Nem tudtam elhinni. Miután megtörtént,visszamentem a szobánkba. És még egy szobában is vagyunk! Nem tudtam eldönteni hogy örüljek e vagy inkább ne. Visszaemlékeztem a jelenetre....Miért pont engem választott? Miért ma? Túl sok kérdés kavargott a fejemben. Csak ültem az ágyon és gondolkoztam. Nem akartam hogy Deidara bejöjjön,de tudtam hogy úgy is befog. Végül is ő már régebb óta él itt mint én. De helyette Sasori jött be.Látta hogy valamin nagyon gondolkozok és oda jött hozzám. Leült mellém.

-Hé,Akina.....Látom valamin gondolkozol. Nekem elmondhatod.-Rám mosolygott.

Rá néztem Sasorira. Kicsit fagyos volt a tekintete de ez normálisan,mivel ő egy báb. Velem egész kedves,de csak hálótársként és barátként tekintek rá.

-Semmi különös. Csak azon gondolkodom ami ma történt reggeli közben.

Sasori megcirógatta a hajamat.

-Hé,Hidan már csak ilyen. Ne foglalkozz vele.

-Én Deidarára értettem. Olyan fura volt.

Sasori egy pillanatig csendben maradt. Nem akartam neki elmondani mi történt utána.

-Deidara nagyon izgatott volt amikor megtudta hogy jösz.-Nem nézett rám,de folytatta.-Biztos van valami,amit érez irántad. Ha rám hallgatsz,viszonzod az érzéseit. Nem bírná ki ha megint elveszítene valakit.

Lesokkoltam. Megint? Mit értett ez alatt Sasori? Talán Deidara mást is szeretett előttem?

Sasori felállt és odasétált az íróasztalhoz. Láttam,ahogy több alkatrészt is elővesz. Mindig is érdekelt ahogy a bábokat használja. Ezért kicsit közelebb mentem de nem annyira hogy zavarhassam. Tudtam hogy Sasori nem szereti a látogatókat,ezért tisztes távolságból figyeltem. Kedveltem Sasorit,de nem volt több mint egy barát. Volt valami különös tulajdonsága ami miatt nem akartam többet: az hogy ő egy báb. Nincsenek érzelmei.Kis idő múlva rám nézett. Olyan üresnek véltem a szemét,olyan érzelmetlennek....

-Akina

-Igen...?

-Te szereted Deidarát ugye?

A kérdés szíven ütött. Mit kéne mondanom?

-Nos.....Igen.-feleltem. Én sem tudtam pontosan mit érzek.

-Akkor vigyázz rá. Lehetőleg ne törd össze a szívét. Még egy csalódást képtelen lenne elviselni.

-R-rendben.

Utána nem is beszéltünk. És pont akkor...jött be Deidara. Lesütöttem a tekintetemet. Ő engem nézett,de nem mertem ránézni. Helyette felkaptam egy könyvet és olvasást színleltem. Deidara leült a szomszédos ágyra,de még mindig engem nézett. Sasori pedig dolgozott. Én meg igyekeztem elterelni a gondolataimat. Már csak kettő nap és kezdődik a kemény kiképzés. Akatsuki taggá fogok válni.